Ze had haar moeder gebeld omdat tante Lydia net was langs geweest om het appartement van oma te verdelen. Ze had steun verwacht.
— Maak je geen zorgen, meisje. Lydia krijgt niets. Al het geld blijft in ons gezin. Sophie stopte midden in haar zin. — Welk geld, mam? — Nou,
Mass Effect
Marta poczuła, jakby ktoś polał ją zimną wodą.
— Nie martw się, córciu! Ludwika nic nie dostanie. Wszystkie pieniądze zostaną w naszej rodzinie. Marta zamilkła w pół zdania. — Jakie pieniądze, mamo? — No jak to
Mass Effect
Martina rimase con il telefono in mano, incapace di rispondere.
— Non preoccuparti, tesoro! Lucia non prenderà nulla. Tutti i soldi resteranno nella nostra famiglia. Martina si bloccò. — Quali soldi, mamma? — Ma come quali? Vendiamo l’appartamento.
Mass Effect
Veronika pomalu odtáhla telefon od ucha.
— Neboj se, dcero! Ludmila nedostane nic. Všechny peníze půjdou do naší rodiny. Veronika se zarazila uprostřed věty. — Jaké peníze, mami? — No jaké asi? Byt prodáme.
Mass Effect
Двадесет и седем години брак. Две пораснали деца. Общ дом, общи празници, болести, ремонти, тревоги, радости.
— Елена, няма да търпя унижение — каза Мария бавно. — Имам право на спокоен живот. — Спокоен? — Елена рязко стана. — Това ли наричаш спокойствие? Късаш
Mass Effect
Vinte e sete anos de casamento. Dois filhos adultos. Uma casa, contas pagas, almoços de domingo, férias em família, noites mal dormidas, anos de vida.
— Inês, não vou tolerar humilhação, — disse Helena devagar. — Tenho direito a uma vida tranquila. — Tranquila? — Inês levantou-se de repente. — Chamas a isto
Mass Effect
Vingt-sept ans de mariage. Deux enfants adultes. Une maison, des souvenirs, des Noëls, des vacances, des disputes, des réconciliations.
— Camille, je ne supporterai pas l’humiliation, — dit Anne lentement. — J’ai droit à une vie paisible. — Paisible ? — Camille se leva brusquement. — Tu
Mass Effect
Двадцять сім років шлюбу. Двоє дорослих дітей. Квартира, ремонт, дача, спільні свята, хвороби, кредити, турботи, роки життя.
— Юлю, я не терпітиму приниження, — повільно сказала Тетяна. — Я маю право на спокійне життя. — Спокійне? — Юлія різко схопилася. — Ти називаєш це спокоєм?
Mass Effect
Huszonhét év házasság. Két felnőtt gyerek. Közös lakás, közös ünnepek, közös terhek. És most András ott ült vele szemben, mintha valami jelentéktelen kellemetlenségről beszélne.
– Eszter, nem fogom tovább tűrni a megaláztatást – mondta Katalin lassan. – Jogom van a nyugodt élethez. – Nyugodt? – Eszter hirtelen felpattant. – Ezt nevezed nyugalomnak?
Mass Effect
Zevenentwintig jaar huwelijk. Twee volwassen kinderen. Een huis vol herinneringen. Schooltassen, verjaardagen, vakanties, ruzies, verzoeningen, rekeningen, zorgen.
— Emma, ik ga geen vernedering verdragen, — zei Marieke langzaam. — Ik heb recht op een rustig leven. — Rustig? — Emma sprong op. — Noem jij
Mass Effect