HU

Erzsi két évtizede virágzott. Nem a kertben — a Rózsadomb alján, a szürke bérház sarkán álló kis üzletében. A *Szirmok* nevet pont a fantáziátlansága miatt szerette: mindenki tudta,

Bejön a Facebookon egy üzenet. Ismerősnek jelölt. A lány alig múlt húsz, friss a profilképe, mint a Balaton vize május elején. Az első gondolatom az volt, hogy valami

Tavaly decemberben lett négy éve, hogy Andrást eltemettük. A kert végében álló sufnihoz azóta nem nyúltam – ott porosodott a régi Ladája meg minden, amit egy életen át

Dénes anyja, Erzsébet néni, a kert felől jött be, kezében egy tál frissen szedett cseresznyével. Az egész család a teraszon ült, a vasárnapi ebéd utolsó morzsáit szedegetve. Július

Május ötödike volt, és a bank sms-ben figyelmeztetett, hogy hatvanháromezer forintot zárol a számlámon, ha nem rendezem a biztosítási díjat. Azonnal hívtam Lillát, a feleségem. Az ilyenkor szokásos

Lili úgy szállt ki a kocsiból a balatoni nyaraló előtt, hogy a bal kezén még mindig ott fehérlett a ragtapasz, amit a műtős szakács reggel ragasztott a vágásra.

A kislányom éppen a konyha kövén ült, és egy fakanállal verte a ritmust a lábosokon. Nemrég múlt kétéves, és a zaj volt a kedvenc játéka. Én egy óbudai

A nagyapám mindig azt mondta, hogy a kis dolgokat sosem szabad figyelmen kívül hagyni. Gyerekkoromban, valahányszor együtt sétáltunk a debreceni Nagyerdőn, megállt, ha meglátott egy csillogó aprópénzt a

Klára Varga a dolgozószoba ajtaja mellett állt, kezében egy tálcával, rajta két pohár pezsgő. Bal keze, amit a köténye alá rejtett, a telefonját szorongatta. A diktafon futott, és

Péntek reggel fél hatkor arra ébredtem, hogy a kávéfőzőm helyett valami csend töri meg a szokásos rigófüttyöt. Kimentem a hátsó verandára mezítláb, és a gyomrom görcsbe rándult. Az