HU

– Menj el. Most. Suttogtam, de a szavak úgy csattantak az előszobában, mintha üvöltöttem volna. A lábamnál Bence kapaszkodott belém, a kisfiam, alig négyévesen. Előttünk állt Ilona. Az

Gyuláról a körúti ház lakói úgy beszéltek, mint egy furcsa, magának való alkeszről. Pedig egy kortyot sem ivott. A negyvenes, szikár férfi fél éve költözött a földszinti, udvarra

Egy esős kedd reggelen a fiam, Gábor, beültetett a régi Skodájába, és azt mondta, kirándulni visz. Nem kérdeztem, hová. Az utóbbi években megtanultam, hogy Gáborral felesleges vitatkozni –

András Varga a terem közepén állt, és szinte senki sem lélegzett. Háromszáz állásjelölt gyűlt össze a Varga Csoport üvegpalotájának legfelső emeletén, a Dunára néző tárgyalóban. A férfi egy

Szombat reggel volt. Fél hét. A Duna felől hűvös szél fújt, a Bartók Béla út még csendes volt, csak egy-két villamos csikorgott a síneken. A Gellért-hegy lábánál lévő

A debreceni állatmenhely folyosójának legvégén, a huszonhármas számú ketrecben kuporgott egy nagy, szürke macska. A jobb szemével hunyorogva próbálta kivenni a közeledő alakokat, de a bal szemére szinte

Az utolsó napokban a mama már alig mozdult. A kórházi ágyat a nappali közepére toltuk, hogy lássa a fényt, az ablakból a gesztenyefát, meg persze a Mirót. Miró

Gábor már a fél életét leélte ebben a városban úgy, hogy azt hitte, pontosan tudja, kik azok, akikre számíthat. Aztán egyetlen este alatt kiderült, hogy a legfontosabb emberei

Eszter nem egy tankönyvből készült. A pécsi egyetem padjai közt ülve is kilógott a sorból, nem a jegyzetei miatt, hanem a csöndes, makacs hit miatt, ami a szemében

Mária kedden este állított be a műhelybe, egy összehajtogatott papírlappal és egy bocsánatkéréssel, amit háromszor ismételt el, mire a munkapadomig ért. Harmincnyolc éves volt, alacsony, fáradt barna szemekkel,