Életfája

A debreceni állatmenhely folyosójának legvégén, a huszonhármas számú ketrecben kuporgott egy nagy, szürke macska. A jobb szemével hunyorogva próbálta kivenni a közeledő alakokat, de a bal szemére szinte

Az utolsó napokban a mama már alig mozdult. A kórházi ágyat a nappali közepére toltuk, hogy lássa a fényt, az ablakból a gesztenyefát, meg persze a Mirót. Miró

Gábor már a fél életét leélte ebben a városban úgy, hogy azt hitte, pontosan tudja, kik azok, akikre számíthat. Aztán egyetlen este alatt kiderült, hogy a legfontosabb emberei

Eszter nem egy tankönyvből készült. A pécsi egyetem padjai közt ülve is kilógott a sorból, nem a jegyzetei miatt, hanem a csöndes, makacs hit miatt, ami a szemében

Mária kedden este állított be a műhelybe, egy összehajtogatott papírlappal és egy bocsánatkéréssel, amit háromszor ismételt el, mire a munkapadomig ért. Harmincnyolc éves volt, alacsony, fáradt barna szemekkel,

Azon a nyáron ismerkedtünk meg, amikor a Balatonnál dolgoztam egy büfében. Gábor épp akkor állt meg egy rozzant motorral, mert elakadt a lánca. Nem volt benne semmi nagyzolás

A vasárnapi ebédnél senki sem sejtette, hogy aznap minden megváltozik. Laci felesége, Zsuzsa hozta be a húslevest, amikor a téma szóba került. — Hétvégén elutazunk a gyerekekkel Egerbe

Negyedik éjszaka ébresztette a macska Gábort. Mindig ugyanakkor – háromnegyed háromkor. Az első alkalommal majdnem a falhoz vágta a vekkert, azt hitte, az őrült meg. De nem. A

A hűtő kongott az ürességtől. Gábor megvetően csapta be az ajtaját, és szinte undorral fordult a konyhaasztalnál ülő felesége felé. – Vacsorára megint a tegnapi száraz kenyér héja

Orsi épp a konyhában állt, kezében a gőzölgő bögrével, amikor Gábor hazaért. Lerúgta a cipőjét, ledobta a kabátját a székre, és olyan hétköznapi hangon szólt oda neki, mintha