Életfája

A konyhaajtó félfája mellett álltam, a vállam a hideg festékhez nyomódott. Bal kezemben egy félbehajtott papírlapot gyűrögettem, a széle már cafatokban lógott. A másik kezemmel a pult peremét

Hát, képzeld, nem erre számítottam. Reggel arra ébredtem, hogy valami meleg és nyálas a képemen. Kinyitottam a szemem, és egy hatalmas pofa lógott az arcom fölött. Pici –

Az irodában ebéd közben nyomta ki magából Emese a mondatot. Én nem tartózkodtam volna ott, ha a balatoni telek papírjait nem hozom be aláíratni, mert másnap lejárt a

Zsófi a mosókonyhában válogatta a szennyest, amikor Balázs sötétkék nadrágjának hátsó zsebében megakadt a keze. Egy vastagabb, fényes papírlap. Kihúzta, szétnyitotta. Az Aranykert étterem ültetési kártyája volt, arany

A nyolcvanadik születésnapomon egy idegen ült le velem szemben a kedvenc presszómban. Nem kérdezte, foglalt-e a hely. Csak letette elém a kék dobozt, a gőzölgő feketém és a

Erzsi két évtizede virágzott. Nem a kertben — a Rózsadomb alján, a szürke bérház sarkán álló kis üzletében. A *Szirmok* nevet pont a fantáziátlansága miatt szerette: mindenki tudta,

Bejön a Facebookon egy üzenet. Ismerősnek jelölt. A lány alig múlt húsz, friss a profilképe, mint a Balaton vize május elején. Az első gondolatom az volt, hogy valami

Tavaly decemberben lett négy éve, hogy Andrást eltemettük. A kert végében álló sufnihoz azóta nem nyúltam – ott porosodott a régi Ladája meg minden, amit egy életen át

Dénes anyja, Erzsébet néni, a kert felől jött be, kezében egy tál frissen szedett cseresznyével. Az egész család a teraszon ült, a vasárnapi ebéd utolsó morzsáit szedegetve. Július

Május ötödike volt, és a bank sms-ben figyelmeztetett, hogy hatvanháromezer forintot zárol a számlámon, ha nem rendezem a biztosítási díjat. Azonnal hívtam Lillát, a feleségem. Az ilyenkor szokásos