– Anna, nagyszerű hírem van! – mondta lelkesen az anyja. – Pétert talán felveszik dolgozni. Közel van az iroda, a fizetés pedig álomszerű. Ma ment állásinterjúra. Biztosan sikerül!
Anna a mennyezetre emelte a tekintetét.
Hányszor kellett volna már „biztosan” felvenni az öccsét? Mindig volt valamilyen kifogás. Nem volt elég rangos a pozíció, túl korán kellett volna kezdeni, vagy kevésnek találta a fizetést.
Péter huszonhárom éves volt, és még mindig az anyja tartotta el.
Anna tizenegy évvel volt idősebb. Amikor az apjuk meghalt egy balesetben, ő már egyetemista volt, Péter pedig kisiskolás.
Mindenki azt mondta az anyjuknak, Klárának:
– Erősnek kell maradnod a fiad miatt.
Anna gyászával senki sem foglalkozott. Ő erős volt, majd megoldja.
Klára minden szeretetét Péterre zúdította. Drága ruhákat, telefonokat és számítógépeket vett neki, akkor is, amikor kölcsönt kellett felvennie.
Anna esküvőjére nem tudott pénzt adni. Néhány héttel később azonban új számítógépet és drága széket vásárolt Péternek.
A fiú az iskola után nem tanult tovább és nem dolgozott. Az anyja szerint pihennie kellett, hogy tudatosan válasszon életutat.
Öt éve választotta.
Amikor Klárát elbocsátották és nyugdíjba ment, már alig tudtak megélni. Anna segített, de rájött, hogy az anyjának vitt ételeket Péter eszi meg, a pénzből pedig magának vásárol.
– Költözz hozzánk egy időre – javasolta Anna. – Hadd tanulja meg Péter, milyen egyedül boldogulni.
– Nem hagyhatom magára!
– Huszonhárom éves!
Összevesztek.
Egy nap Klára egy fiatal lányt talált a konyhájában.
– Anya, ő Réka. Mostantól velünk lakik. Nagyon tehetséges énekesnő, csak még nem futott be.
Réka sem dolgozott. Hamarosan kiderült, hogy gyermeket vár.
Péter és Réka összeházasodtak. Klára újabb munkát vállalt egy kis irodában. A tulajdonos, az ötvennyolc éves özvegy András, nagyra értékelte a nő szorgalmát és éles eszét.
Egyre többet beszélgettek, majd egymásba szerettek.
Klára hosszú évek után újra mosolygott. András teljes állást ajánlott neki, később pedig Klára hozzá költözött.
Egy nap hazament a holmijáért.
– Andrással összeházasodtunk, és elköltözünk. A lakásban maradhattok, de a számlákat mostantól ti fizetitek. Nem foglak tovább eltartani benneteket.
Péter megdöbbent.
Anna azonban örült.
– Végre neked is lesz saját életed.
Hónapokkal később Péter felhívta az anyját.
– Anya, gyere vissza. Réka nem főz, nem takarít, a baba beteges, a futárfizetésem pedig kevés.
Klára Andrással ült a teraszon.
– Nem megyek. Ez a te családod és a te felelősséged. Túl sokáig hittem azt, hogy a szeretet azt jelenti, mindent megoldok helyetted.
Péter bontotta a hívást.
Az asztalon befizetetlen számla feküdt, a szobából pedig gyereksírás hallatszott.
Először értette meg, hogy az anyja nem szolgáltatás.
Ő is ember, akinek joga van boldognak lenni.