– Nem akarok egy nyugdíjas asszonnyal élni. Fiatal nőből rengeteg van – jelentette ki Pál.
Anna hatvanéves volt, a férje pedig ötvenhét.
Pál mégis úgy gondolta, hogy sokkal fiatalabb a feleségénél. Anna már nem dolgozott, volt néhány ősz hajszála és felszedett pár kilót.
Pál a harminckilenc éves Nórával hasonlította össze, aki a munkahelyén rendszeresen dicsérte.
– Te sokkal fiatalabbnak nézel ki.
A férfi saját ráncait és őszülő haját nem látta.
Amikor Nóra megszülte a fiát, Pál elköltözött.
Anna nem kérte, hogy maradjon.
– Néhány év múlva majd meglátjuk, mennyire érzed magad fiatalnak.
A felnőtt fiaiknak eleinte nem szólt. Mindketten Budapesten éltek a saját családjukkal.
Anna a vidéki házban maradt, amelyet az idősebb fiuk vásárolt nekik. Pál Nórával és a babával beköltözött a városi lakásba.
Anna már korábban sejtette a megcsalást, ezért a megtakarításaikat igazságosan kettéosztotta.
Egy este tervet írt:
válás,
felújítás,
új ruhák és frizura,
utazás.
A válást gyorsan elintézték.
– A ház legyen a tiéd, a lakás az enyém.
Anna beleegyezett.
Ezután úgy döntött, először önmagával foglalkozik.
Évek óta ugyanazt a sötétkék kosztümöt viselte minden ünnepségen. Még a fia is észrevette.
Barátnője, Mária elvitte vásárolni. Anna talált egy bordó ruhát, amelyben elegánsnak és nőiesnek érezte magát.
Vettek farmert, fehér blúzt, sportos ruhákat, majd fodrászhoz mentek.
Anna úgy jött ki, mintha éveket hagyott volna odabent.
Később Katalin is csatlakozott hozzájuk.
– Menjünk Horvátországba autóval. A fiam nekem adta a terepjáróját.
Három hétig utaztak. Városokat jártak, hajóztak, bort ittak és rengeteget nevettek.
Hazatérve Anna megrendelte a nappali és az előszoba felújítását.
A munkásokat Mihály, egy hatvanas özvegy vezette.
Közben a kisebbik fia megtudta az igazságot.
– Apa tényleg elhagyott?
– Igen. Másik családja van.
A fiú másnap eljött a feleségével, és pénzt adott a felújításra.
Mihály hamar megkedvelte Annát. Az utolsó napon félénken megszólította.
– Anna, nem szeretném, ha a munka vége azt jelentené, hogy soha többé nem látom. Meghívhatom egyszer vacsorázni?
Anna elmosolyodott.
– Meghívhat.
Kapcsolatuk lassan alakult. Mihály nem házvezetőnőt keresett. Főzött, segített a kertben és tisztelte Anna szabadságát.
Egy évvel később Anna a felújított házban ünnepelte születésnapját.
Pál közben panaszkodó telefonokat intézett. A baba nem aludt, Nóra több pénzt akart, és a férfi elfáradt.
– Te választottad ezt az életet, — mondta Anna.
Majd visszatért a vendégeihez.
Hatvanegy évesen értette meg:
A nyugdíj nem az élet vége.
Néha csak annak a kezdete, amikor egy nő végre nem kötelességből mosolyog.