Katalin Szabó nem egyszerűen egy nagynéni volt. Ő volt unokatestvérem, Tamás Szabó felesége. Mindig kifogástalanul öltözött, a szülői munkaközösség vezetője volt, és állandóan a gyerekek helyes neveléséről beszélt.
És Gábor halála után ő volt az elsők egyike, aki azt tanácsolta, hogy adjam el a lakást.
Eszter nála lakott.
— Nem adnak neked enni? — kérdeztem.
Eszter gyorsan felemelte a fejét.
— Ne mondja ezt. Adnak. Csak ma otthon hagytam az ételes dobozomat.
Lilla összeszorította a száját.
— Nem hagyta otthon. Egy almát kapott egész napra.
És ekkor kezdődött minden.
A boríték.
A kulcs.
A fénykép.
És a név.
Gábor Kovács.
A férjem.
A halott férjem.
Alig kaptam levegőt.
A papíron ez állt:
„Anna Kovács részére. Ha nem térek vissza, keressék a 38-as rekeszt a régi autóbusz-pályaudvaron.”
Eszter nem értette.
Én igen.
Gábor ismert egy nőt.
Júlia Farkast.
És én egykor azt hittem, féltékenynek kell lennem rá.
Amikor Katalin dörömbölni kezdett az ajtón, én már a rendőrséget hívtam.
— Ez a lány az én gondozásomban van! — kiabálta.
De Eszter csak ennyit mondott:
— Amikor senki sem látja, akkor nem így viselkedik.
Másnap elmentünk a régi autóbusz-pályaudvarra.
A 38-as rekeszhez.
A kulcs nehezen fordult el.
Bent iratok, fényképek, egy pendrive és egy apró rózsaszín gyereksapka volt.
Valamint egy üzenet Gábortól:
„Júlia F. — az ügy nincs lezárva. Ne kerüljön Tamáshoz.”
Tamás.
Az unokatestvérem.
A hangfelvételen Gábor hangja hallatszott.
És Júliáé.
A nő arról beszélt, hogy Tamás és Katalin hamis dokumentumokat használnak, pénzt tüntetnek el, és meg akarják szerezni Eszter örökségét.
Aztán ezt mondta:
— Ha velem történik valami, keresd meg Annát. Jó szíve van.
Gábort megölték.
Hivatalosan baleset történt.
Valójában nem jutott el odáig, hogy átadja a bizonyítékokat.
Eszter nálunk maradt.
Először néhány napra.
Aztán végleg.
Katalin többé nem vihette vissza.
A ház megváltozott.
Három tányér került az asztalra.
Aztán négy.
És a félelem helyét lassan valami más vette át.
Hónapokkal később kiderült, hogy Tamás valóban részt vett Júlia Farkas vagyonával kapcsolatos csalásokban. Júlia nem sokkal azután halt meg, hogy beszélni kezdett az igazságról. Katalin segített eltüntetni a nyomokat.
És Gábor tudott róla.
Amikor ezt megértettem, már nem volt visszaút.
A tárgyalás hosszú volt.
Katalin sírt.
Tamás mindent tagadott.
De a felvétel világosan beszélt.
Egyszer Eszter azt mondta:
— Nem védett meg engem. Úgy őrzött, mint egy kulcsot.
Idővel a családunk része lett.
Nem Lilla helyett.
Hanem mellette.
Egy este Lilla azt mondta:
— Anya, mi egy olyan család lettünk, amely egyetlen vacsorával kezdődött.
És igaza volt.
Mert minden egy éhes kislánnyal kezdődött.
Egy földre esett borítékkal.
És egy férfival, aki már nem volt köztünk, de az igazságot pontosan ott hagyta, ahol egyszer meg lehetett találni.
A 38-as rekesz kulcsa ma is ott lóg a konyhánkban.
És már senki sem fél tőle.