– Nézd, hogy kiöltözött – morgott Marika néni, amikor Dóra kilépett a házból. – Biztos valami férfihoz siet. Semmi gondja, csak a szórakozás.
– Úgy repked az életben, mint egy pillangó – helyeselt a másik asszony. – Kisminkeli magát, aztán egész nap nincs otthon.
Dóra rájuk mosolygott.
– Jó reggelt!
Ezután a buszhoz sietett.
Délelőtt egy kis üzletet takarított, mielőtt megkezdődtek az egyetemi órái. Az eladó már várta.
– Kicsit késtem, de nyitásig végzek.
– Tudom, hogy rád lehet számítani.
Dóra pedagógiát tanult, este egy kávézóban dolgozott, éjszakánként pedig beadandókat írt pénzért.
Munka közben felhívták.
– Dóra? Egy sürgős matematikai dolgozatra lenne szükségem hétfőig.
– Küldje át az anyagot. Megpróbálom.
Az eladó hitetlenkedve nézett rá.
– Mikor pihensz?
Dóra csak vállat vont.
Az órák után gyermekotthonba utazott. A portás már messziről köszönt.
– Lili egész délelőtt rád vár.
A kislány egy padon ült. Dóra hátulról befogta a szemét.
– Ki vagyok?
– Dóra!
Lili átölelte.
– Mikor viszel haza? Már nagyon szeretnék veled élni.
– Hétfőn lesz a bizottság. Van két bejelentett munkám, ösztöndíjam és lakásom. Amint aláírják, eljössz velem.
– Holnap is jössz?
– Mindenképpen.
Három évvel korábban elvesztették a szüleiket. Dóra akkor még csak tizenkilenc éves volt, Lili pedig négy. A kislány ideiglenesen gyermekotthonba került.
Dóra ezután mindent annak rendelt alá, hogy magához vehesse.
Kisebb lakásba költözött az otthon közelében, munkát vállalt, dokumentumokat gyűjtött és minden pénzt félretett.
Éjjel fáradtan ült le a laptop elé. A sürgős dolgozatból származó pénzből Lilinek akart új ágyat venni.
Néhány héttel később ketten léptek ki a kapun. Dóra megigazította Lili blúzát.
– Jó reggelt!
– Jó reggelt, — köszönt a kislány is.
A két idős szomszéd összenézett.
– Honnan került elő ez a gyerek?
– Biztos fiatalon szülte, és a szüleinél rejtegette.
Nem tudták, hogy Lili Dóra húga, és hogy azon a reggelen indult először az új óvodájába.
A lakás lassan megtelt élettel. Rajzok kerültek a hűtőre, játékok a szőnyegre, mesekönyvek az ágy mellé.
Nem volt könnyű. Dóra néha a laptop előtt aludt el, és előfordult, hogy a hónap végén csak egyszerű vacsorára futotta. De Lili otthon volt.
Egy tavaszi délután bevásárlásból tértek haza. Marika néni felállt a padról.
– Dóra, bocsánatot szeretnénk kérni. Sok rosszat mondtunk rólad.
Dóra megállt.
– Nem ismerték a történetemet.
– Nem. De ez nem jogosított fel minket arra, hogy kitaláljuk.
Lili komolyan nézett rájuk.
– Dóra a legjobb testvér. Ő soha nem hagyott el.
A két idős nő lesütötte a szemét.
Aznap megértették, hogy a csinos ruha nem bizonyítja, hogy valakinek könnyű az élete.
Néha a legszebb mosoly mögött van a legtöbb fáradtság.
És néha az, akit könnyelmű pillangónak nevezünk, valójában két ember életét tartja a vállán.