Éva megdermedt.
Ez már nem egyszerű eltűnés volt.
Ez félelem volt.
Balázs csak másnap este került elő. Fáradt volt, ingerült, mintha menekült volna valami elől. Azt mondta, hogy a városon kívül volt a barátjánál, Gábornál egy hétvégi házban, ahol „nincs térerő és alig van áram”.
– Ott nem lehetett telefonálni, anya.
Éva nem válaszolt azonnal.
Csak nézte a fiát.
És valami mélyen belül eltört benne.
Nem csak az aggodalom. Hanem az, hogy a fia még csak nem is gondolt arra, hogy ezen a napon legalább egy üzenetet küldjön.
Eltelt az idő. Balázs elvált Katától, majd visszaköltözött az anyjához.
Éva szó nélkül befogadta.
De Balázs megváltozott.
Új barátok, késői hazaérkezések, napok eltűnéssel. Néha egész hétvégékre eltűnt. Ha Éva kérdezte, csak legyintett:
– Felnőtt ember vagyok, anya. Nem kell elszámolnom senkinek.
Éva megértette… de az anyai aggodalom nem szűnt meg.
Egy nap bevásárlás közben találkozott régi barátnőjével, Ritaval. Évek óta nem látták egymást. Beültek egy kis kávézóba, és beszélgetni kezdtek.
Éva elmesélte mindent: a fiát, a távolságot, a fájdalmat, hogy egyre kevésbé érzi magát fontosnak az életében.
Rita figyelmesen végighallgatta, majd nyugodtan megszólalt:
– Hagyd, Éva… majd megtanulja, mennyit jelent az, amit elveszíthet.
Pár nappal később valami megváltozott.
Éva eltűnt.
Nem volt otthon. A telefonja ki volt kapcsolva. Semmi jel.
Balázs este hazaért, és üres lakás fogadta.
Először azt hitte, csak elment valahova. De telt az idő, és semmi hír nem érkezett.
És akkor először megijedt igazán.
Másnap mindenhol kereste. Ismerősök, kórházak, utcák. Semmi.
Aztán hirtelen kinyílt az ajtó.
Éva ott állt. Nyugodtan. Ritával az oldalán.
– Mindent megtettem, hogy megtaláljalak! – tört ki Balázsból. – Tudod, mennyire féltem?!
Éva ránézett, és halkan megszólalt:
– Balázs… nekem is jogom van a saját életemhez.
Csend.
Másfajta csend volt ez.
Nem üres. Hanem tanító.
Attól a naptól kezdve Balázs mindig szólt, ha késik.
Nem azonnal változott meg, de elkezdett változni.
Később saját életet épített, elköltözött, de soha többé nem felejtette el felhívni az anyját a születésnapján.
Éva pedig végre újra élt.
Ritával utaztak, nevettek, felszabadultak.
És megértette: az anyai szeretet nem azt jelenti, hogy elveszíted önmagad.