– Egy hónapra elég lesz – mondtam, miközben több nagy csomag tésztát tettem a bevásárlókocsiba.
A barátnőm, Andrea meglepetten nézett rám.
– Krisztina, minek ennyi?
– Tamás szerint az ember megélhet csak tésztán. Szeretném, ha kipróbálná.
Amióta megszületett a fiunk, Marci, minden megváltozott. Otthagytam a munkámat, de mivel nem volt rendes szerződésem, alig kaptam támogatást.
A kiadások nőttek, a bevétel csökkent.
Tamás azt mondogatta:
– Majd megoldjuk.
Valójában azt várta, hogy én oldjam meg.
– Marcinak tavaszi overál kell.
– Vedd meg a családi támogatásból.
– Abból fizettem a rezsit.
– Meg kell tanulnod rendesen beosztani a pénzt. Az autóra is költeni kell.
Találtam otthoni munkát, de Marci nyugtalan baba volt. Nem mindig tudtam főzni és takarítani.
Egy este Tamás hazaért.
– Egész nap nem tudtál vacsorát készíteni?
– Dolgoztam, és Marci alig aludt.
– Itthon vagy egész nap. Oszd be jobban az idődet.
Mérges lettem.
– A pénzt, az időt, a munkát, a háztartást és a gyereket is nekem kell beosztanom. Te mit osztasz be?
Tamás becsapta maga mögött az ajtót.
Andrea elmondta, hogy az ő férje munka után átveszi a gyereket, ő pedig el tud menni fodrászhoz vagy találkozni a barátnőivel.
– A gyerek közös, — mondta. — Ha a férjed nem segít, fizessen bébiszittert.
– Még új babakocsira sincs pénzünk.
– Akkor keressen jobban fizető állást.
Tamás azonban elégedett volt a sportboltban betöltött vezetői állásával. Többet keresni nem akart, de engem szívesen tanított spórolni.
Amikor Marci gyakran beteg lett, fel kellett adnom az otthoni munkát. A gyógyszerekre anyámtól kértem pénzt.
Egy este azt mondtam:
– Kell egy új télikabát. A régi már hatéves.
Tamás fel sem nézett a telefonjából.
– Vedd meg. De akkor találd ki, miből veszünk ételt. Úgyis túl sokat költesz.
Megvettem a kabátot.
A maradék pénzből tésztát vettem.
Az első nap spagetti volt. Másnap sajtos makaróni. Harmadnap paradicsomos penne.
Tamás kinyitotta a hűtőt.
– Mostantól minden nap tészta lesz?
– Azt mondtad, lehet csak azon élni.
– Nem szó szerint értettem.
– Én viszont szó szerint spórolok.
– Rossz háziasszony vagy.
– Nem tudok pénzt főzni. Azt esszük, amire a fizetésedből futja. A fiunk közös felelősség.
A negyedik napon vajas tészta volt. Az ötödiken tésztaleves.
Este Tamás bevásárlószatyrokkal érkezett. Hús, zöldség, pelenka és Marcinak új overál.
– Sokba került? – kérdeztem.
– Többe, mint gondoltam.
– Pedig ez csak néhány nap.
Tamás nem változott meg azonnal, de elkezdett segíteni. Esténként ő fürdette Marcit, hétvégén pedig bevásárolt.
Egy csomag tészta sokáig megmaradt a kamrában.
Ha Tamás újra panaszkodott a kiadásokra, csak ránéztem.
Általában rögtön eszébe jutott, mennyire szereti a változatos ételeket.