– Hogyhogy nála hagytad a gyereket? Panni, neked elment az eszed? – kérdezte az anyja, és látványosan a lánya homlokához nyúlt.
Panni félrehúzódott.
– Anya, kérlek.
– Ne kérlelj! Egy ötéves gyereknek az anyja mellett van a helye. A férfiak még a saját életüket sem tudják rendben tartani, nemhogy egy gyereket.
Panni ledobta a táskáját az előszobai székre.
– Gergőnek most jobb lesz az apjánál.
– Az apjánál? – Ágnes felcsattant. – Annál az embernél, aki megcsalt? Aki elvált tőled, mert kellett neki az a nő?
Panni hallgatott.
A válás után Bence maradt a nagy lakásban. Magas fizetése volt, autója, biztos állása. Tudott fizetni óvodát, különórát, bébiszittert.
Panni egy húsz négyzetméteres garzont bérelt a város szélén. A kanapé mellett már alig fért el a ruhásszekrény. Gyerekágyat nem tudott volna hová tenni.
– Ha hozzám kerül, nem lenne saját szobája – mondta halkan. – Alig lenne helye játszani.
– De ott lennél te!
– És az elég mindenre?
Ágnes szeme megtelt ítélettel.
– Egy anya nem engedi el a gyerekét.
Panni úgy érezte, mintha valaki belülről szorítaná össze a mellkasát.
– De. Néha pont azért engedi el, mert szereti.
Az első hónapok elviselhetetlenek voltak.
Panni hétköznap dolgozott, este pedig a garzonban ült és a telefonját nézte, hátha Bence küld egy fényképet Gergőről.
Szombatonként elment a fiáért. Állatkertbe mentek, játszótérre, bábszínházba. Panni igyekezett minden percet megjegyezni: Gergő nevetését, a kis kezét a tenyerében, az illatát, amikor este visszaadta az apjának.
Aztán hazament az üres lakásba.
Egy vasárnap délután Bence megállította a kapuban.
– Beszélnünk kell.
A ház alatti kávézóba ültek be. Bence idegesen gyűrögette a szalvétát.
– Mondd – szólt Panni.
– Vidd magadhoz Gergőt.
Panni először azt hitte, rosszul hall.
– Miért?
Bence nem nézett rá.
– Zsófi terhes.
Zsófi. A nő, aki miatt Panni élete darabokra hullott.
– És Gergő útban van?
– Ne fogalmazz így.
– Akkor fogalmazz te.
– Zsófi szerint túl sok lenne neki egyszerre egy baba és Gergő. Nem akar most ezzel foglalkozni.
Panni hátradőlt.
– Fél éve még azzal érveltél, hogy nálad van hely, pénz és biztonság.
– Igen, de—
– Nincs de. A gyereked nem bútor, amit arrébb teszel, ha az új berendezéshez nem illik.
Bence lehajtotta a fejét.
– Kérlek.
– A garzonom nem lett nagyobb.
Panni felállt és otthagyta.
Egy hétig alig aludt.
Szerette volna azonnal elhozni Gergőt. Ugyanakkor dühítette, hogy Bence csak akkor adná vissza, amikor a saját kényelme ezt kívánja.
A következő szombaton Bence már a ház előtt várta Gergővel.
A kisfiú Pannihoz rohant.
– Anya!
Panni szorosan átölelte.
Bence bizonytalanul toporgott.
– Zsófival összeházasodunk.
– Gratulálok.
– De ő nem akarja, hogy Gergő nálunk lakjon. Egyáltalán nem.
Panni lassan felnézett rá.
– Mit ajánlasz? Hogy a fürdőszobába tegyem a gyerekágyat?
Bence elővett egy kulcscsomót.
– Vettem egy kétszobás lakást. Jó környéken, óvoda közelében. A nevedre kerül Gergő nagykorúságáig, utána az övé lesz. A garzonodat kiadhatod. Fizetek tartásdíjat és minden szükséges költséget.
Panni nézte a kulcsokat.
– Ennyire szereted Zsófit?
Bence hallgatott.
– Annyira, hogy lakást veszel, csak ne kelljen neki együtt élnie a fiaddal?
– Azt akarom, hogy Gergőnek jó legyen.
– Azt akarod, hogy otthon nyugalom legyen.
A férfi nem vitatkozott.
Panni a fiára nézett. Gergő egy kavicsot vizsgált a járda szélén.
A büszkesége nemet mondott volna.
Az anyasága igent.
– Mindent ügyvéd előtt írunk le – mondta. – Lakás, tartásdíj, óvoda, láthatás. Semmi szóbeli ígéret.
– Rendben.
– És Gergő soha nem tudhatja meg, hogy azért jött el tőled, mert Zsófi nem akarta.
Bence bólintott.
Néhány nappal később Panni az anyjával állt az üres lakásban.
Gergő boldogan rohangált a szobák között.
– Anya! Ez az enyém lesz?
– Igen, kicsim.
Ágnes csendesen körbenézett.
– Talán Bence mégsem teljesen rossz ember.
Panni keserűen elmosolyodott.
– Nem értünk tette. De most nem ez számít.
Este, amikor Gergő elaludt az új szobájában, Panni sokáig ült mellette.
A kisfiú a régi plüssmaciját ölelte. A padlón építőkockák hevertek, az ablakpárkányon egy kisautó.
Panni megsimogatta a haját.
Régen azt hitte, hogy az anyaság azt jelenti: mindig magad mellett tartod a gyerekedet.
Most már tudta, hogy néha azt jelenti: elviseled, ha mások rossz anyának tartanak, miközben te egyedül tudod, mennyire a gyerekedért döntöttél.
És ha az élet egyszer visszaadja, amit el kellett engedned, akkor nem kérdezed, igazságos volt-e az út.
Csak bezárod mögötte az ajtót, betakarod a gyerekedet, és végre otthon vagy.