Életfája
— Az én Rékám terhes, te meg öt év alatt nem tudtál gyereket szülni nekem! — nevetett Gábor, amikor bevezette a lakásba várandós szeretőjét. Eszter éppen kaprot vágott
Erzsébet néni majdnem egy éve etetett egy kóbor német juhászt a miskolci panelház bejáratánál. Reggelente kis szatyorral ment le: maradék pörkölt, főtt rizs, néha egy konzerv, amit a
— Holnapra tüntesd el azt a macskát a lakásból — mondta András olyan nyugodtan, mintha egy rossz villanykörtéről beszélne, nem egy élőlényről, aki három éve Anna lábánál alszik.
A lányom letiltott, mert nem akartam egész nap vigyázni a gyerekeire. Hat hónap múlva sírva állt az ajtóm előtt, én pedig… Amikor a lányomnak, Nórának megszületett a két
A kutya az első lábaival megkapaszkodott a régi fa stég szélében, és némán nézett a távolodó emberek után. Nem értette. Az imént megmentette a gyereküket. A kisfiú megcsúszott
A gödöllői agráregyetem évfolyamtalálkozója semmi különöset nem ígért. Régi hallgatók ültek egy étterem különtermében, bort ittak, fényképeket mutogattak, és próbálták úgy mesélni az életüket, mintha minden a terv
A telefon csütörtök este, valamivel nyolc után szólalt meg. Zsuzsa a konyhaasztalnál ült a szegedi lakásban, előtte kihűlt tea, mellette egy félbehagyott keresztrejtvény. Ismeretlen szám volt. Majdnem kinyomta.
Alig három hete halt meg Gábor, de Éva konyhájában már úgy beszéltek róla, mintha nem ember lett volna, hanem felosztható vagyon. A cipője még ott állt az előszobában.
A hetvenéves Ilona néni három éve nem ment messzebb a ház alatti kisboltnál. Régen egészen más volt. Könyvelőként dolgozott egy debreceni építőipari cégnél, mindenkit ismert a környéken, csütörtökönként
Éva olyan fáradtan nyitotta ki a lakás ajtaját, hogy egy pillanatra azt hitte, nem is fogja eltalálni a zárat. Tizenkét órás műszakból jött haza a pécsi kórházból. Egész