Lajos minden reggel ugyanabban az időben kelt. Bekapcsolta a konyhai rádiót, feltette a vizet, és két szelet kenyeret pirított.
A felesége, Éva, négy éve halt meg.
A lányával, Beátával azóta alig beszélt. A temetés után összevesztek, mert Beáta külföldre akarta vinni az édesanyja hamvait egy családi szertartásra. Lajos ezt sértésnek vette.
Egy hideg decemberi reggelen a piac mögött egy nagy barna kutyát talált.
Az állat nem kéregetett. Csak ült és nézett maga elé.
Lajos elment mellette.
Aztán visszafordult.
A nyakörvön lévő bilétán Beáta telefonszáma szerepelt.
Lajos azonnal felismerte.
Mégsem hívta fel.
Napokon át ételt vitt a kutyának. Bundásnak nevezte, bár a bilétán a Mokka név állt.
A kutya esténként elkísérte a házig.
Lajos útközben beszélt hozzá.
Elmondta, mennyire haragudott Beátára. Azt is, hogy Éva utolsó napjaiban gyakran emlegette a lányukat.
„Azt kérte, béküljünk ki,” mondta. „De azt hittem, előbb neki kell bocsánatot kérnie.”
Mokka egyszer röviden megcsóválta a farkát.
A nagy hidegben Lajos beengedte.
A kutya az előszobában aludt, és minden zajra felkapta a fejét.
Reggel Lajos végre tárcsázott.
Beáta sírva vette fel.
Mokka két héttel korábban tűnt el egy vidéki panzióból. Beáta Magyarországra költözött vissza, és éppen apjához készült, amikor a kutya kiszökött.
„Hozzád akartam menni,” mondta.
„Miért?”
„Mert anya halálának évfordulója közeledik. Nem akartam megint egyedül gyertyát gyújtani.”
Beáta még aznap megérkezett.
Mokka boldogan rohant hozzá.
Lajos azt hitte, a lány azonnal elviszi.
Beáta azonban leült az asztalhoz.
„Beszélhetünk?”
Sokáig egyikük sem tudta, hogyan kezdje.
Végül Lajos kérdezte meg:
„Miért akartad elvinni anyád hamvait?”
„Mert azt kérte, szórjunk belőle egy keveset a tengerbe. Ott ismert meg téged.”
Lajos megmerevedett.
Éva neki erről soha nem beszélt.
Beáta elővette az anyja levelét.
A levélben Éva mindkettőjüket arra kérte, ne használják őt ürügyként arra, hogy örökre haragudjanak egymásra.
A következő tavasszal együtt utaztak a tengerhez.
Mokka velük ment.
A parton Lajos nem mondott nagy beszédet. Csak megfogta Beáta kezét.
Hazatérésük után a kutya többnyire Lajosnál maradt, mert a házhoz nagy kert tartozott. Beáta minden hétvégén meglátogatta.
Lajos továbbra is korán kelt.
A rádiót azonban egyre ritkábban kapcsolta be.
A konyhában már volt más hang: kutyakörmök koppanása, a lánya kulcsa az ajtóban és a mondat, amelyre túl sokáig várt.
„Szia, apa. Megjöttem.”
🌷 Minden részlet és a folytatás a hozzászólásokban található. Hálásak leszünk, ha megosztjátok a benyomásaitokat.