Az este folyamán sokat nevetett Gábor viccein, töltötte a borát, és láthatóan otthon érezte magát.
Éjfél után a vendégek hazamentek.
Eszter ott maradt a nappaliban a kanapén.
„A taxit Kelenföldre ilyenkor már nem éri meg hívni,” mondta lazán.
Gábor szinte azonnal elaludt.
Réka elmosogatott, majd eszébe jutott a telefon a gyerekszobában.
Bence békésen aludt.
Felvette a készüléket, leült a konyhaasztalhoz, és fülhallgatót tett a fülébe.
Elindította a felvételt.
Először csak csend.
Aztán egy ajtó nyikorgása.
Léptek.
Majd Gábor hangja.
– Gyere be gyorsan.
Ezután Eszter.
– Elegem van a bujkálásból. Anyád úgy néz rám, mintha mindent tudna.
– Ne foglalkozz vele – mondta Gábor hűvösen. – Néhány napon belül minden el lesz intézve.
Réka megmerevedett.
– Aláírta a papírokat anélkül, hogy elolvasta volna. Azt hiszi, csak az autó átírásáról van szó.
Eszter halkan felnevetett.
– És utána?
– Utána a lakás az enyém lesz.
Réka szíve kihagyott egy ütemet.
Ez a lakás az ő szülei házának eladásából lett kifizetve Veszprém mellett.
Ez volt az ő biztonsága.
Az ő élete.
És a férje most el akarta venni.
– Lecserélem a zárakat – folytatta Gábor. – Mire hazajön a gyógyszertárból, a cuccai már a folyosón lesznek.
Réka ujjai belefehéredtek az asztal szélébe.
De a legrosszabb még csak ezután jött.
– És a gyerek? – kérdezte Eszter.
– Jön vele.
– Jó. Nem fogok más gyerekét nevelni.
Csend.
Majd Gábor folytatta:
– Nemsokára megszületik a saját gyerekünk. Kell a hely.
„A saját gyerekünk.”
Réka gyomra összeszorult.
Eszter terhes volt a férjétől.
A saját húga.
Réka már majdnem leállította a felvételt, amikor egy új hang vágott közbe.
– Azonnal távolodjatok el az unokám kiságyától.
Ilona.
A hangja jéghideg volt.
A vonal másik oldalán csend lett.
– Anya? – Gábor ideges lett. – Te nem aludtál?
– Már egy ideje a folyosón állok.
A hangja nyugodt volt, de vágott, mint a kés.
– Mindent hallottam.
Senki nem szólt.
– Behoztad a szeretődet a feleséged lakásába.
– Ne szólj bele!
– De bele fogok.
Ilona nem hátrált.
– Az a nő, aki mindent kifizetett ebben a házban. Aki melletted állt, amikor semmid nem volt. És te kidobnád?
Csend.
– Tudod, amit a fiókodban kerestél?
– Mi van vele?
– Nálam van.
Gábor felhördült.
– Hol?!
– Nem fogod megtalálni.
Ilona hangja egyre keményebb lett.
– Holnap reggel Rékával elmegyek ügyintézni. És ha bántani mered őt vagy a gyereket, akkor olyan dolgok kerülnek elő, amiket nagyon nem akarsz, hogy bárki megtudjon.
A felvétel véget ért.
Réka mozdulatlanul ült.
Évekig azt hitte, hogy Ilona az ellensége.
Egy hideg, kontrolláló nő.
De most rájött: végig ő volt az egyetlen védelme.
Réka felállt, és elindult a hálószobába.
Ilona már felöltözve ült, mellette bőrönd.
– Meghallgattad? – kérdezte.
Réka bólintott.
– Miért nem mondta el korábban?
– Mert nem hittél volna nekem.
Felállt.
– Keltsd fel Bencét. A bátyám lent vár.
Tíz perccel később a folyosón álltak.
Bence Réka vállán aludt.
Ekkor Eszter kijött a nappaliból.
– Hová mentek?
Réka ránézett.
A gyerekkoruk, a közös titkok, minden egy pillanatra felvillant.
Aztán felpofozta.
A hang visszhangzott a lakásban.
Eszter hátratántorodott.
Gábor azonnal kirohant.
– Mi történik?!
Réka a telefonját a lábához dobta.
– Hallgasd meg.
Gábor elsápadt.
Mindent értett.
– Huszonnégy órád van – mondta Réka higgadtan.
– Aztán eltűnsz ebből a lakásból.
Ilona Réka mellé állt.
Először nem anyós és meny voltak.
Hanem szövetségesek.
Fél óra múlva az autó Budapest csendes utcáin haladt.
Ilona az unokát tartotta a karjában.
Réka kinézett az ablakon.
És tudta: azon az éjszakán mindent elveszített… és közben mindent visszakapott, ami számított.
Mert néha a legnagyobb árulás a legközelebbi emberektől jön.
És néha a váratlan oldalról érkezik az igazi védelem.
Te mit tettél volna Réka helyében?