Ágnes a konyhakövet súrolta az új lakásban, és közben úgy érezte, mintha nemcsak a port, hanem az elmúlt hónapokat is le akarná mosni magáról.
A lakás régi volt. A falak frissen festve, de a csempék kopottak, az ablakok huzatosak, a szekrények még idegenek.
De az övé volt.
Az övé és Lilié.
Nemrég még azt hitte, hogy a házassága Gáborral rendben van. Tíz év. Egy hétéves kislány. Közös lakás, közös reggelek, közös tervek.
Aztán jött a munkaút Pécsre.
Három napra kellett mennie. Lilit a nagymamához vitték. Gábor megölelte, és azt mondta:
– Már most hiányzol.
Ágnes hitt neki.
A munka hamarabb véget ért, ezért úgy döntött, egy nappal előbb hazamegy. Meglepetést akart. Vett egy szép ruhát, egy kis parfümöt, és arra gondolt, előbb beugrik a legjobb barátnőjéhez, Kingához. Kinga megcsinálja a haját, kisminkeli, és talán kölcsönadja a piros magas sarkúját.
Kinga mindig otthon volt esténként.
Ágnes becsengetett.
Az ajtót Gábor nyitotta ki.
Otthoni nadrágban. Zavartan. Ijedten.
Ágnes először nem értette.
– Te mit keresel itt?
Gábor csak pislogott.
Aztán bentről Kinga hangja hallatszott:
– Meghozták a vacsorát, drágám? Fizettél?
Kinga kilépett a folyosóra. Elegáns köntösben. A piros cipőben.
Ágnes mindent megértett.
– Mióta? – kérdezte.
Kinga dadogni kezdett valami elromlott csapról. Gábor segíteni jött. Félreértés.
Ágnes végignézett rajta.
– Igen. A vízcsaphoz mindig így öltözöl.
Gábor mély levegőt vett.
– Ági, beszéljük meg nyugodtan.
– Nyugodtan? A férjem a legjobb barátnőmnél van, és ő drágámnak hívja. Mi legyen ebben nyugodt?
Kivette a táskájából az új ruhát, és Kinga lába elé dobta.
– Tessék. Neked úgyis kell minden, ami az enyém.
Másnap beadta a válókeresetet.
Gábor könyörgött. Azt mondta, hiba volt. Zavarodottság. Pillanatnyi gyengeség. Ágnes hallgatta, és csak azt érezte, hogy nem tud többé ugyanarra az emberre nézni.
Eladták a közös lakást. Ágnes nagyobb részt kapott, mert Lili vele maradt. Egy régi, kétszobás lakást vett Szeged szélén. Felújításra szorult, de biztonságos volt.
Szabadságot vett ki, hogy rendbe hozza.
Napok óta takarított. Fáradt volt, izzadt, néha leült a székre és a falat bámulta.
– Tíz év – suttogta egyszer. – És ennyi maradt?
– Anya, kész vagyok a polccal! – lépett be Lili a konyhába. – Adsz még egy rongyot? Az ablakpárkányt is letörlöm.
Ágnes ránézett.
Kis copfok, poros arc, komoly szemek.
És akkor megértette: nem igaz, hogy semmi jó nem maradt abból a házasságból.
Lili maradt.
A legjobb.
Ágnes magához húzta.
– Tudod, mennyire szeretlek?
– Tudom.
– Sajnálom, hogy apával csalódást okoztunk neked.
Lili felnézett rá.
– Nem kell elmagyaráznod. Nóráék szülei is elváltak. Az apukája egy másik nénihez ment. Nóra anyukája sokat sírt. Te is sírsz néha, amikor azt hiszed, nem hallom.
Ágnes szíve összeszorult.
– Neked nem kell vigyáznod rám.
– De mi lányok vagyunk. Segíthetünk egymásnak.
Ágnes nevetve sírt.
Később Lili lement a közeli boltba túrós péksüteményért. Ágnes az ablakból figyelte, ahogy a kislány átmegy az udvaron, óvatosan, mégis büszkén.
A telefon rezgett.
Gábor írt:
„Hogy vagytok?”
Ágnes sokáig nézte az üzenetet.
Végül válaszolt:
„Építkezünk.”
És nem csak a lakásra gondolt.