A bátyám közvetlenül apánk temetése után telefonált.
— Beszélnünk kell a házról.
Három nappal később megjelent egy előre elkészített nyilatkozattal és tollal. Azt akarta, hogy mondjak le az örökségről, mert szerinte évek óta ingyen laktam apánk házában.
Abban a házban, amelyet apa mindig nekem szánt.
Már a temetőben sejthettem volna valamit. Miközben én földet szórtam a koporsóra, Gábor félrevonult a fák közé, és üzeneteket írt. Azt hittem, a feleségének, Orsolyának szól, mikor indulnak vissza Budapestre.
Később rájöttem, valószínűleg már az ügyvéddel egyeztetett.
Krisztinának hívnak. Tizennégy éve költöztem vissza apához, miután a házasságom véget ért. Negyvenegy éves voltam, a lányom középiskolába járt, én pedig otthon varrtam függönyöket és ruhákat.
Apa csak ennyit mondott:
— A szobád megvárt.
A házat fiatal korában kezdte építeni. Villanyszerelőként dolgozott, és hétvégenként pluszmunkákat vállalt. Anyánk halála után még évekig folytatta az építkezést.
Gábor egyetem után a fővárosban maradt. Apa jelentős összeget adott neki, amikor lakást vásárolt.
Én otthon maradtam.
Amikor apának szívproblémái lettek, én vittem vizsgálatokra. Főztem, takarítottam, fizettem a rezsi nagy részét, és az utolsó évben éjszakánként is felkeltem hozzá.
Gábor ünnepekkor érkezett. Olyankor apa már megfürödve, felöltözve ült az asztalnál, az étel pedig készen várta.
Most a bátyám elém tette a papírt.
— Lemondasz a részedről az én javamra. Cserébe nem számolom fel a tizennégy év lakhatását.
— Felszámolod?
— Te nem fizettél albérletet. Én közben hitelt törlesztettem.
Orsolya körbejáratta a tekintetét.
— Egy ekkora ház fenntartása rengeteg pénz. El kellene adni.
— És utána?
— Elosztjuk a pénzt.
Nem írtam alá.
Gábor arca megkeményedett.
— Akkor fizess ki. Ha nem tudsz, bírósághoz fordulok.
Távozásuk után napokig rosszul aludtam. A saját otthonomban vendégnek éreztem magam.
Ezután felhívott apám régi munkatársa, Ferenc.
— Apád hagyott nálam egy borítékot. Azt mondta, csak neked adjam oda.
A borítékban banki bizonylatok, számlák és egy kézzel írt levél volt.
Apa pontosan felsorolta, mennyi pénzt adott Gábornak a lakásvásárláshoz. Azt is feljegyezte, hogy én fizettem a tető javítását, a kazánt, az új ablakokat és az ápolás egy részét.
A levélben ez állt:
„Krisztina nem ingyen lakott itt. Visszaadta munkában, gondoskodásban és időben. A házat neki szeretném hagyni. Gábor korábban megkapta a segítséget, amellyel elindulhatott.“
Nem volt szabályos végrendelet. De bizonyította, hogy a történet nem olyan egyszerű, ahogy a bátyám előadta.
Ügyvédhez fordultam. Összegyűjtöttem minden számlát és átutalást. A szomszédok igazolták, hogy éveken át én gondoztam apát.
A közjegyzői egyeztetésen Gábor újra az ingyenes lakhatásról beszélt.
Az ügyvédem elé tette a bizonylatokat.
— Az örökhagyó korábban jelentős vagyont juttatott a fiának. A lánya pedig dokumentáltan sokat költött az ingatlanra és az ápolásra.
— A pénzt ajándékba kaptam, — mondta Gábor.
— Én pedig apától kaptam lehetőséget arra, hogy hazajöjjek, — feleltem. — Egyiket sem változtathatod utólag tartozássá.
A tárgyalások hónapokig tartottak. Végül a ház az enyém maradt. Gábor megkapta apa megtakarításainak nagy részét, az autót és egy kisebb telket.
Nekem kisebb hitelt kellett felvennem, de vállaltam.
Az aláírás után Gábor azt mondta:
— Mindig te voltál a kedvence.
— Nem. Én voltam itt.
Orsolya szerint önző voltam.
— Ti három nappal a temetés után érkeztetek egy tollal, — válaszoltam. — Az önzés nem ott kezdődött, hogy nemet mondtam.
Gábor közel egy évig nem keresett.
Apa halálának első évfordulóján azonban egyedül jött. A műhelyben talált rám, ahol azóta varróhelyiséget alakítottam ki.
— Megvan még apa régi mérőszalagja? — kérdezte.
Odaadtam neki.
Sokáig forgatta a kezében.
— Lehet, hogy rosszul csináltam.
Nem volt teljes bocsánatkérés, de nem is vártam többet.
A házban ma is ott vannak apa készítette polcai és a régi konyhaasztal. A levelet a varrógép fiókjában tartom.
Arra emlékeztet, hogy a gondoskodásnak ritkán van piaci ára.
De attól még nem ingyenes.
És hogy egy családtag attól, hogy távol élt, nem válik automatikusan jogosulttá mindenre, amit az otthon maradó ember évek alatt életben tartott.